A Tápiószentmártonban élő tenyésztő sokáig nem tudta, milyen lovat is birtokol, fiatalabb korában megpróbálta eladni, ám senkinek nem kellett a sovány, nem túl izmosnak tűnő paci. Aztán világverő lett. 150 éve született Kincsem, majd napra pontosan 14 évvel később távozott az égiekhez.
1874. március 17. a legjelesebb dátumok egyike a lóversenyzés történetében. Ezen a napon látta meg ugyanis a magyarországi napvilágot a Kincsem néven törzskönyvezett agyagsárga angol telivér kanca, amely ma is vezeti a galopp szakág győzelmi, illetve veretlenségi világranglistáját. Az 54 versenyéből 54-et megnyerő versenyló teljesítményét nemhogy megismételni, de megközelíteni sem sikerült mindmáig. A részletekről a Qubit számolt be.
Blaskovich Ernő tápiószentmártoni nemesember 1859-ben édesapja után jelentős vagyont örökölt, így megengedhette magának, hogy Angliából importált, kiváló származású angol telivérekből álló kancatelepet tartson fenn, biztosítva a falkavadászat-specialisták utánpótlását. Az ilyen fajtájú hátasok ugyanis köztudottan a legjobbak a kitartó és gyors vágtát igénylő rókaüldözésben, mivel tenyésztésük a nyilvános versenybeli kipróbáláson alapult, amely során a legjobbak, azaz a leggyorsabbak és legkitartóbbak jelöltettek ki arra, hogy utódokat fedezhessenek, illetve kanca esetén ellhessenek.
11 hónappal a fedeztetés után megszületett Kincsem. Majd’ másfél évre rá, a szokásos őszi Blaskovich-féle árverésen már eladásra kínálták a hosszú lábú, kissé ormótlan, inkább soványnak, mintsem izmosnak mondható, agyagsárga színű állatot. Mint azt az egykorú források, egyebek mellett az efféle eseményekről 1857-es alapítása óta beszámoló Vadász- és versenylapok című újság is feljegyezte, 1875 őszén ilyen nevű csikó nem kelt el Tápiószentmártonban. Vagyis Kincsem a gazdája nyakán maradt.
„Kincsem, ha a társainál némileg későbben is, végül mégiscsak beérett: öt szezonban 54-szer állt rajthoz, s egyszer sem talált legyőzőre. S ahogy világra jöttét is a véletlennek köszönheti, később sem segítette a tudatos tenyésztőket: leszármazottai még csak megközelíteni sem tudták eredményeit. Maradt ő megismételhetetlen legendának.”
Kincsem szinte perce pontosan 14 évesen, 1887. március 17-én múlt ki a visszavonultatása után lakhelyének kijelölt ménesben, Kisbéren.
